December 22-én beütött a lázadás ideje: 38.6 fokos lázzal lázadtam a karácsonyi rohangálás, a túldolgozás, és az érzelmi túlfeszítettségek ellen.
Másnap hőmelekedés, harmadnap karácsony, sok takarítással és főzéssel, estére a karácsonyi ebéd második fogása kisrókaként menekült tőlem. Jópár napos ágyban fekvés, köhögés, piros orr és egyéb finomságok, szemre húzódott nátha.

Narnia, Eat-Pray-Love második része (Hűség címmel), Isten hozott az isten háta mögött c. film (alias Sötömik 🙂 ) voltak eddig a kísérőim, és most Daniel Stein, Tolmács – Ljudmila Ulicskaja tollából. Némi séta, némi szemorvos, némi vásárolgatás, főzőcskézés, karácsonyi betegeskedés. TV nincs.

Karácsonykor még sosem voltam beteg. Legfőképp lázas nagyon-nagyon régen voltam. Igazán tarthatott volna tovább is egy napnál, mondjuk két napig. A láz egy teljesen értelmezhető betegség, tudom hova tenni, remek testi tünetekkel, általában gondolkodni sem tudok annyira szarul érzem magam akkor (nyakfájás, hátfájás, bőrfájás, hidegrázás, fejfájás, szemkáprázás, ‘tengeribeteg’ lebegés, stb.). LÁZ. Egyszóval, olyan ember vagyok, aki mindig örömmel üdvözli a lázat, vagyis többnyire: egyrészt annyira ritkán vagyok lázas, hogy olé! jöhet, amikor jön, akkor igenis van időm lázasnak lenni, mert az egészséghez az 5-6 évenkénti egyszeri belázasodás is hozzátartozik; másrészt hiszem, hogy minden betegségnek van lelki háttere is, sőt (!), és a láz egy végtelenül hasznos dolog (bizonyos keretek között természetesen, 39 fok körül már én is lázcsillapítóznék, meg 3 napon túli láznál), hiszen a szervezet ennek segítségével küzdi le a kórokozókat. Sok folyadék, ingyen fogyókúra, egyebek.

A köhögés más tészta. Már múlik, de még mindig itt van: pihenés, Stodal, Sinupret, C-vitamin (Cink tartalommal), Grapefruit cseppek, csipkebogyó tea, stb. Most már igazán GYÓGYULT szeretnék lenni, a lázadásnak vége, készen állok a további napokra, az új évre különösen.

Idén egy kis házban szilveszterezünk majd, 8-10 fő, baráti társaság. Nagyon jól hangzik, ropogós sült malaccal, lencse salátával.
2011 nagyon szimpatikus évnek tűnik, már csak a számai miatt is. Valahogy ami páratlan, az jobban tetszik.