Mindenkinek van valamilyen keresztje. És ezek a bizonyos keresztek néha sokkal inkább megmutatkoznak, amikor utazásban vagyunk (szándékos). Utazásban lenni egy folyamatos igeidő, nem igazán használjuk a magyar nyelvben, pedig nagyon beszédes, amit a jelen idejű folyamatosság kifejez: elkezdődött, valamikor a múltban, még most is tart, és tartani is fog egy darabig.
Vagyis benne vagyok a folyamat kellős közepén. Ezt egyszerűen úgy tudom kifejezni, hogy utazom. De most az, hogy utazom, nem adja vissza azt, amit mondani akarok, ezért használom az “utazásban vagyok” kifejezést. Mert a folyamat a fontos.

Nem kell ahhoz feltétlen vallásosnak lenni, hogy keresztünk legyen. A kereszt itt szinonimaként is szerepelhet: valami, ami nyomaszt, valami súly, amit hordoznunk kell, nem tudjuk letenni, újra és újra emlékeztet tökéletlenségünkre, mulandóságunkra, és arra, hogy jól eshet hitünk szerint való segítséget kérni attól, akitől. A Mindenhatótól (és minden-ható, ugye, azt jelenti, hogy minden-ható, vagyis mindenható, vagyis az Ő számára nem létezik lehetetlen. Különben fogalmi ellentmondással van dolgunk).

Mindenesetre, ez a súly, ez a kereszt van, létezik. Szeretném elfelejteni. De mindig úgy alakul, hogy szembesülök vele.

Vendégem van 🙂 beszélgetünk amíg elindulunk :).