Nem akarok tiszteletlen lenni, de annyira unalmas tud lenni a világ legjobb képzése is (a BRIDGE pedig valami nagyon jó, de komolyan), amikor Limában vagy, kint süt a nap, és még alig volt időd BÁRMIT megnézni a városban, és alig 2 estéd maradt erre.
Délután, este, nagyon korán sötétedik, már 6 óra fele, fél hétkor meg szinte teljesen sötét van. A napfény csábító, és ráadásul meleg, jóval melegebb, mint ez a szép terem, ahol üldögélünk és hallgatjuk, ahogy mindenki okosakat mond.

Annyira szeretnék barangolni a városban! Dobjuk sutba az ajándék vásárlást, a kézműves piacokat (amik szinte mindenhol fellelhetőek, és remek dolog alkudozni az árusokkal 🙂 ). Egyszerűen végre ki kéne menni, és addig gyalogolni, ameddig meg nem találjuk az első ősi piramist, ameddig végül nem érezzük a talpunkat és hálásan rogyunk le egy kávét meginni, friss narancslével, a Plaza de Armas (Fegyverek tere, a Főtér, A katerdrálissal – még nem jártunk ott 😦 ) egyik kávézójában.

Erre vágyom.